Nyilván mindenki látta már a Dusnok-csoportot a Facebook-on, de ha esetleg van még valaki, aki mégsem, annak azt tudom ajánlani, hogy kattintson ide http://www.facebook.com/group.php?gid=10150147984710105, és lépjen be a csoportba (ha még nem tette meg). Rengeteg előnye van annak ha belépsz pl. életed végéig ingyen parkolhatsz Dusnokon, ingyen leeheted a szilvát az utcai szilvafákról, egy csomó nevezetes helyet ingyenesen látogathatsz (pl temető, kocsmák, stb.). Van még kérdés?
Kétféle típus lesz. A középső képen egy próba verzió látható, ami még nem végleges, de hasonló várható. A sálakat 2-3 hét múlva mindenki kézhez kaphatja. A sálak megvásárlásával a megalakulni kívánó dusnoki ifjúsági önkormányzatot támogatjátok. További infók hamarosan. Ár: 2 500,- Ft/db. Bővebben, és hozzászólások itt
A Trianon rendezvénysorozat ezennel véget ért. Ma este került megrendezésre az utolsó est, amelynek keretében Juhász Pintér Pál, a kiskunmajsai '56-os Múzeum történésze tartott előadást az 1956-os forradalom és szabadságharc itthoni, és határon túli eseményeiről. Ez úton is szeretném megköszönni az előadónak, hogy az útiköltségét felajánlotta az emlékmű javára! A rendezvénysorozat előadásai folyamán úgy vélem jól sikerült összehangolni az esteket mind tartalmilag, mind emberileg. Mindegyiknek volt egy sajátos hangulata. Határozottan ki merem jelenteni, hogy MEGÉRTE ezt szervezni, és őszinte örömömre szolgál, hogy ezzel hozzájárulhattam Dusnok szellemi gyarapodásához. Mindenképpen köszönet illeti Szőgyi Lászlót és a Dusnok Televíziót, aki(k) minden esten jelen voltak és megörökítették ezt számunkra. Ebből következik, hogy a Trianon rendezvénysorozat előadásai DVD-n megvásárolhatóak 500Ft-os áron, amiből a teljes befolyt összeg az emlékmű felállítására lesz fordítva. Szeretném ez úton is megköszönni a bizalmat és a támogatást, amit az előadások látogatóitól kaptam. Kellő erővel felvértezve teszem le vállamról a rendezvénysorozat szervezésének "terheit", hogy aztán az így megtakarított energiát az emlékmű felállítására fordíthassam. Így szeretném közzétenni a következő találkozás időpontját:
2011. június 4. - Trianoni megemlékezés és az emlékmű alapkőletétele! Bővebb információk később itt, és a Dusnok TV-ben.
Március második hetében ismét megadta a Jóisten, hogy ellátogassak Gyergyószentmiklósra. A kint töltött egy hét alatt találkoztam Barátaimmal, és - többek között - Bajna Györggyel (költő, újságíró) beszélgettem a dusnoki Trianon emlékműről, annak kezdeményezésről. Meséltem Neki, hogy egy beszélgetés alkalmával Dusnokon valaki azt mondta, hogy szerinte nincs szükség Trianon emlékműre a faluban, mert ezzel provokáljuk a körülöttünk élő országokat, továbbá csak nyalogatjuk a sebeinket. Erre reagálva később Gyuri bácsi írt nekem egy levelet, amiben leírja az Ő álláspontját erdélyi magyarként, Gyergyóból. Alább ez olvasható.
Kedves Dávid!
Miért szorong, fél, reszket, óvatoskodik még ma is a magyarság egy igen jelentős része, amikor hazája, népe tragédiájaként emlegetik – ma már a megcsonkítók utódai is –a Trianonban szentesített diktátumot?
Ki az, aki oktalan műtét után szenvedő édesanyánk tragédiája, szenvedései emlegetése okán sértve érezheti magát, ha csak nem az őt műtő orvos, orvosok, illetve a hamis látleletet szolgáltató, az ajándékot besöprő asszisztencia?
Büszke vagyok arra, hogy a „tőlünk elcsatolt Magyarországon”, ahova emiatt nem minden esetben juthat el a végek erőt és tartást adó életvize, vannak még olyanok, akik úgy vélik, nem szabad csak úgy szőnyeg alá söpörni egy nemzet megrázkódtatását, vétek és gyávaság, mi több sunyiság és alávalóság úgy tenni, mintha meg sem történt volna. Igenis, emlékeztetni kell az ilyen eseményekre minden időkben, hogy ezzel esetleg más népeken is segíthessünk, hogy ők ne juthassanak drága hazánk sorsára.
Nem tudom, érezte valaha a Tisza-Rába közé szorult, Duna által táplált szent föld lakója azt, amit az elszakítottak, az emlőről letépett dedek: Délvidék, Őrség, Felvidék, Kárpátalja, Erdély magyarjai? Istennek hála, a Mindenható ügyelt, hogy magunkra-maradottságunkhoz, árvaságunkhoz kellő erőt, és hatalmas szívós szívet, hajlíthatatlan magyar gerincet biztosítson.
Nem, nem a kedvezményezett mostoháink örvendhetnek e kincseknek, hanem mi, magyarok. Nem titkolják: irigylik is ezt tőlünk.
Kedves Dávid!
Mondvacsinált minden álfelháborodás a megjutalmazottak részéről, amikor a sértettet akarják alakítani a markukba szottyant szerencsével kapcsolatos esetleges magyar vélemény hallatán. Az internacionalizmus koszos emlőjén felcseperedett, azt cuppogva szopogató nemzedékek azért tartják kényelmetlen kérdésnek egy-egy Trianonra emlékeztető obeliszk, emlékmű emelését, egyáltalán előadás rendezését, mert tudat alatt restellik, hogy annyi éven át lapítottak, miközben még 1956 szellemét is palackba dugaszolták. Na, nem azért, mint a minőségi bort!
A mai fiatalok és a sok-sok tiszta szívű,– illetve nem titok, számos meg is félemlített korosabb magyar – tehát dicséreteset cselekszik, amikor nem hagyja feledésbe merülni édesanyja tragédiáját, amikor nem hagyja, hogy a felelőtlen és felkészületlen sebészek legalább az általuk okozott bajokra ne emlékezzenek.
Mert emlékeztető mindenki számára egy-egy ilyen tett. Fontos, sőt ma már elvárandó, hogy akarat is legyen – minden szinten –rá.
Ha Dusnokon sikerül félretenni a megmagyarázhatatlan óvatosságot,– hiszen kit bánthat a mi fájdalmunk? –, akkor újabb jelét adják az ottaniak annak, hogy dobog még a szívük, legalább ott, ahol meg is teheti: a megmaradt magyarhon-torzóban, ügyel az emlékezetre, ami nélkül se nép, se haza nem lehet.
A hétvégén lezajlott a Trianon rendezvénysorozat márciusi estje. Szakács Gábor, rovásírás-kutató előadását hallhattuk a visokoi piramisoknál tett kutatásairól, tapasztalatairól, majd ezt követően a kolozsvári születésű Bardócz L. Csaba "Trubamoll" c. gitárestjét hallhattuk.
A következő rendezvényünk április 16-án, szombaton lesz megtartva, ahol történelmi előadást fog tartani az 1956-os forradalomról Juhász-Pintér Pál, a kiskunmajsai '56-os Múzeum történésze. További információk hamarosan...
Visoko város mellett, Szarajevótól 32 km-re 5 piramis alakú hegyet találtak növényzettel benőve.A világ több elismert egyiptológusa szerint építési módjuk nagyban hasonlít az egyiptomi piramisokéhoz, korukat tekintve viszont régebbiek azoknál, egyes szakértők többtízezer évesre becsülik.Szakács Gábor rovásíráskutató (a Forrai Sándor Rovásíró Kör vezetője) eddig nyolcszor járt a helyszínen, eközben a Nap piramishoz vezető alagút kőlapjain alakilag székely-magyar rovásbetűket azonosított rovásíráskutató feleségével, Friedrich Klárával.
Tapasztalataikról 2011. március 26-án, 19 órakor Dusnokon tart filmvetítéssel egybekötött előadást.
Ezt követően a kolozsvári születésű Bardócz L. Csaba "Trubamoll" című (gitár)estjét hallhatjuk énekelt versekben; tréfáson komoly, derűsen szomorkás dalokkal.
Feltöltésre került néhány fotó a február 19-i rendezvényről. IDE KATTINTVA megtekinthetőek.
Tegnap sikeresen lezajlott a Trianon rendezvénysorozat februári estje. Kiss Gábor Ferenc (a Szegedi Tudományegyetem történésze) történelmi előadását hallhattuk, ami fantasztikus volt. Ehhez kétség sem fér! Ezt követően a felvidékről érkezett Gondola zenekar örvendeztetett meg minket egy zenés irodalmi esttel. Óriási hangulat volt! Amilyen légkört varázsoltak a színpadról a Művelődési Ház termében, azt nem lehet szavakkal leírni. Ami külön kiemelendő: jelen volt az esten Váczi Attila bácsi, aki a Felvidéken született, akkor még Magyarországon. A későbbiek során át kellett élje azt, hogy családját (és ezzel őt is) kitoloncolták Szlovákiából. Mikor megtudta, hogy Dusnokra felvidéki vendégek érkeznek, kérte, hogy had jöjjön el és mondjon el egy verset. Az, ahogy Attila bácsi azt a verset szívből szavalta, elmondhatatlan milyen érzéseket keltett az emberben. S mikor két apró mécsest átadott a vendég zenekarnak, hogy azt vigyék el Kassára, Rákóczi fejedelem sírjához, majd könnyeket csalt az ember szemébe! Óriási energiák lettek úrrá az estén, amit úgy hívnak: szeretet. Aki nem jött el erre a rendezvényre, az bizony szegényebb lett valamivel!
A következő rendezvényünk március 26-án kerül megrendezésre! Történelmi előadást fog tartani SZAKÁCS GÁBOR, rovásírás-kutató. Ezt követően a kolozsvári születésű BARDÓCZ L. CSABA "Trubamoll" című estjét hallhatjuk énekelt versekben. "Tréfásan komoly, derűsen szomorkás dalok" összetételéből. Bővebb információk, és egyéb újdonságok később!
Tavaly nyáron, mikor először kerestem meg Palotai Péter polgármester Urat a kezdeményezésemmel, felajánlotta, hogy ha bármilyen segítség kell, (pl. szóróanyag nyomtatása, stb.) akkor nyugodtan forduljak hozzá. Januárban így is történt. A rendezvénysorozat első estjének plakátjait a Polgármesteri Hivatal nyomtatta. A plakátnyomáskor beszéltem a polgármester Úrral, és kérte, hogy írjak egy levelet a képviselőt-testülethez a kezdeményezésemről, a formalitás kedvéért. Alább ez a levél olvasható.
Tisztelt képviselő-testület!
Bizonyára értesültek már a kezdeményezésemről, amely egy Trianon emlékmű felállítását szorgalmazza falunkban. Középiskolás éveimet Kiskunmajsán töltöm, amely város Gyergyószentmiklóssal ápolt testvér-települési kapcsolatainak köszönhetően, ez idáig négy alkalommal látogathattam el Székelyföldre. Ezen utazások során barátokra tettem szert, és minél többször jutottam ki, annál jobban beleláttam az ottani életbe, ami számomra magával ragadó. Innen jött az ötlet, hogy emlékmű felállítását kezdeményezzem. Fájó érzés volt Erdélyben a kortársaimtól hallani azt a keserűséget, amit a 2004. december 5-i, kettős állampolgárságról tartott népszavazás keltett bennük. (Pedig én és ők, hat évvel ez előtt, még fel se foghattuk, hogy mit is jelent ez.) Mivel azon a napon az anyaország rúgta el magától testvéreit, így természetes, hogy nekünk kell először kezünket nyújtani feléjük. Ezért kezdtem el ennek a szervezését, hogy ezzel Barátaim felé a jobb kezemet nyújtsam. Bár 20 évvel ezelőtt megtörtént a rendszerváltás, én úgy gondolom, Trianon a mai napig is tabu téma a köztudatban. Sajnálattal tapasztaltam, mikor egyik ismerősömnek meséltem az erdélyi élményeimről, és ő visszakérdezett, hogy én milyen nyelven beszélgetek ott az emberekkel? – Ezért tartom fontosnak, hogy beszéljünk róla, hogy emlékmű állíttassék a faluban, mert akkor az emberek látják, tudják, és kapcsolatban vannak a történtekkel. Nem a régi sebek nyalogatása miatt fontos ez, és ennek hasznát talán csak az unokáink fogják érezni, mikor egy erős magyar nemzet részének mondhatják magukat (amire majd büszkék lehetnek)! Az emlékművel nem a revízióra szeretném a figyelmet felhívni, hanem arra, hogy bizony több, mint 3 millió magyar él még a Kárpát-medencében a határokon túl, és nemzetiségük miatt hátrányos megkülönböztetésben van részük! Hogy ez a szám ne csökkenjen, nekünk kell a lelket tartanunk bennük azzal, hogy kapcsolatot tartunk velük. Trianon témája pedig nekünk, dusnokiaknak különösen fontos kell, hogy legyen! Nagyapám elmondása szerint 50 évvel ezelőtt Dusnokon még nyolcvan százalékban rácul beszéltek az utcán. Ma a 45-50 évesek az alsó korosztály, akik még beszélik elvétve a nyelvet. (A fiatalabbak alig, vagy egyáltalán nem, esetleg a horvátot.) Ha belegondolunk, hogy két generáció felnőtté válása alatt így eltűnt egy kultúra, egy nyelv, akkor be kell lássuk; van mitől féltenünk a határon túli magyarságot! És ez nem jobb és nem bal oldal kérdése. Ez emberi együttérzés kérdése, amely emberi mivoltunk alapját kéne, hogy képezze, és ami hiánya miatt ez az ország ott tart, ahol. Kérem a tisztelt képviselő-testületet, (ami szintén rendelkezik egy határon túli képviselővel) támogassák kezdeményezésemet, hogy ez az emlékmű minél könnyebben megvalósulhasson!
Tisztelettel egy szebb jövendőt remélve: Kelcz Dávid
Szombaton sikeresen lezajlott a Trianon rendezvénysorozat első estje. A történelmi előadásra nagy érdeklődés volt (első estként különösen szép számmal jelentek meg)! Az előadás befejezetlenre sikerült, így a következő rendezvényen szintén lesz egy történelmi előadás. Sokan jelezték, hogy szívesen kérdeztek volna az előadótól, így a következő alkalmat feltétlen interaktívvá fogjuk tenni (illetve korábbi kezdéssel lesz várható). Szombat este fellépett még a KAVALKÁD ROCK BAND is. Egy fantasztikus zenekart hallhattunk. Erre sajnos a vártnál kisebb érdeklődés volt, azonban akik úgy gondolták, hogy meghallgatják a soltvadkerti formációt, nem bánták meg! Ismét szeretném megköszönnia KRB-nek, akik fellépti díj nélkül jöttek a rendezvényre, majd a koncert után az utiköltségüket is felajánlották az emlékmű javára! Szeretném itt felsorolni a támogatókat, akik nélkül a hétvégi esemény nem jöhetett volna létre ilyen formában: - a fellépők, akik fellépti díj nélkül tartották meg előadásukat. - a dusnoki Zabavna Industrija zenekar és ifj. Hévizi János, akik bérleti díj nélkül biztosították a szükséges hangtechnikát. - Bubori Tamás és Kovács Imre, akik munkadíj nélkül hangosították az estet.
A következő program február 19-én, szombaton kerül megrendezésre. Ezen az esten felvidéki fellépője is lesz a rendezvénysorozatnak, mégpedig a GONDOLA zenekar (Szepsi, Szlovákia) személyében. Ők egy zenés-verses irodalmi estet fognak tartani magyar költők saját megzenésítésű verseiből. (Egy kis ízelítő ide kattintva hallható!) További információk hamarosan!
November 2-án felvételre került a Dusnok TV stúdiójában az emlékművel kapcsolatos interjú. Adás: 2010. november 15.
Továbbá ismertté vált a Trianon rendezvénysorozat első estjének ideje: 2010. december 4., Dusnok, Művelődési Ház: Történelmi előadást fog tartani Kozma Huba, nyugalmazott történelemtanár, az '56-os alapítványnak tagja. Az előadás után egy koncert fog következni, amire még a fellépő zenekar függőben van, de hamarosan ennek is pont kerül a végére. Nem sokára a plakátok is láthatóak lesznek a faluban.
Korábban gyakran gondolkoztam azon, hogy tennem kellene valamit. Valami olyat, ami közhasznú. Aztán egy júniusi napon támadt egy ötletem, hogy Trianon emlékmű felállításának szervezésébe kezdjek. Az első világháborút lezáró békeszerződések során Magyarország akkori területének több, mint kétharmadát elcsatolták, amelynek nagy része szinte teljesen magyar lakta vidék volt, és az mind a mai napig. Úgy gondolom ez egy olyan „fekete pontja” a nyugat történelmének, (amit épp rajtunk hajtottak végre) hogy nem szabad elhallgatni. Igenis beszélni kell róla. Legalább olyan szinten meg kell emlékezni róla, mint a holocaust, vagy a kommunizmus áldozatairól, mivel ez számunkra nem csak globális, hanem saját történelmi tragédia is. Nem csak a múltban voltak, hanem a jelenben is vannak áldozatai.
Hálás vagyok a Jóistennek, amiért Barátomnak tudhatok néhány határon túli magyar fiatalt. Mióta megismertem Őket, szinte nincs nap, hogy ne gondolnék rájuk. S mikor ránézek a szobám falán a térképre, s látom a régi magyar városneveket, eszembe jutnak Ők, az emlékek és majd könny szökik a szemembe. Így, itt élőként, kötelességemnek érzem, hogy valamivel lépnem kell feléjük, tennem kell értük. Mi lehetne több, mint egy emlékmű, amivel akár rájuk is emlékezhetek, de mindenkit emlékeztetek arra, hogy bizony közel 5 millió magyar él még a Kárpát-medencében, a határokon túl.
Az emlékmű kapcsán november elejétől egy kulturális rendezvénysorozatot fogok útjára indítani, (ez koncerteket, történelmi előadásokat, irodalmi esteket stb.-t fog tartalmazni) melynek programjaira pár száz Forintos belépőt tervezek. Az így keletkezett teljes bevételt az emlékműre fordítanám. Ennek a rendezvénysorozatnak az első „állomása” még októberben kiderül. Hamarosan egy interjút fogok adni a Dusnok TV-ben ezzel kapcsolatban, ott részletesebben be fogok számolni terveimről.
Kérem, kísérjék figyelemmel a fejleményeket, látogassák a rendezvényeket, támogassák a kezdeményezést! Ha valakinek bármilyen kérdése, ötlete, megjegyzése, stb. van, nyugodtan keressen meg.
-vagy hétvégén a Nyárfa u. 26. szám alatt személyesen.
A fejleményekről folyamatos „tudósítást” fogok adni a www.dusnok.blog.hu weboldalon, illetve ebben az újságban is igyekszem minél több információt közzétenni.
Végül a legfontosabb: az emlékmű és minden, ami vele kapcsolatos, teljességgel elhatárolódik minden nemű politikai párttól, szervezettől, személytől!
Trianon nem politikai kérdés! (Nem szabad, hogy az legyen!)
Négy nap alatt 18 tagúra bővült Dusnok község Facebook-os csoportja. Ez napi 4,5 fős átlag, eddig 5 óra 20 percenkét csatlakozott valaki, és csak itt hirdettem. Hogy még többen legyünk, szóljatok, akinek tudtok, ajánljátok a csoportot a többi dusnokiak, meg persze azoknak is, akik valamikor itt éltek, de máshová sodorta őket az élet. A polgári kör iwiw-es klubja is fejlődik, de azért még kellene egy pár ember. Hahó iwiw-esek! Terjesszétek ti is az igét! Előre is köszi mindenkinek!
A nagy szél és a hideg sem tántorította el az embereket a mai megemlékezéstől: körülbelül negyvenen vettek részt a délelőtti ünnepségen. Elsőként Kelcz Dávid lépett a mikrofonhoz, aki Petőfi Sándor, A XIX. század költői című versét adta elő nagy átéléssel. Ezt követően Mindszenti István önkormányzati képviselő beszélt az 1848-as eseményekről, valamint a nemzet közös értékeiről. Szólt az összefogás fontosságáról és arról, hogy fel kell fedeznünk magunkban, ami összeköt minket, határon innen és túl: összeköt minket a testvériség, egy közösen megélt évezred, a nemzeti hagyományaink, a szokásaink, étrendünk, s kiváltképpen csodás nyelvünk. A kokárda, a nemzeti zászló, a címer, hiedelmeink és ünnepeink.
Ezt követően a Kormorán együttes dalának hangjai alatt a dusnoki Don Bosco Cserkészcsapat jelenlévő tagjai egy-egy mécsest helyeztek el az emlékmű körül a '48-as hősök és a 12 pont emlékére, majd Kapitány Zsolt beszélt a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszaváról és arról, mi és mennyi valósult meg a márciusi ifjak 12 pontban megfogalmazott követeléseiből. Ezután a Szózatot és a Székely Himnuszt énekelték el közösen a résztvevők. A megemlékezésen elhangzott beszédek, valamint az ünnepség videofelvétele hamarosan megtekinthető lesz ezen az oldalon.
Az alábbi cikket a HVG hetilap weboldalán találtam. Az írás egy kicsit eloszlatja a ködöt a dusnokiak eredetének kérdése körül.
A népek útján
Munkatársuk cikkében (HVG, 2010. február 13.) tárgyilagosan és körültekintően igyekezett bemutatni a délszláv háborúk kora óta sajnos ismét nemcsak tudományos, de politikai jellegű kérdést, a bunyevác népcsoport hovatartozását. A téma kutatójaként a cikkíró kikérte a véleményemet, de a kérdés megértése szempontjából rendkívül fontos néhány tény végül nem szerepelt az írásban. Az egyik a bunyevác népcsoport eredete. Ma már a történettudomány egyértelműen tisztázta, hogy a bunyevácok őshazája a mai Horvátországban a Dinári- és a Svilaja-hegység, illetve Nyugat-Hercegovina területén volt. Ezt bizonyítja nyelvjárásuk is, amely a sto nyelvjárás horvátok által beszélt nyugati ágához tartozik. E területről vándoroltak szét az oszmán törökök balkáni megjelenése nyomán Horvátország más vidékeire, s ma a Horvát Köztársaság lakói közt több százezer bunyevác eredetű horvát nemzetiségű lakos él. A 17. század elején, még az oszmán hódoltság idején, valamint a törökellenes felszabadító hadjáratok korában, 1687 táján került a bunyevácok egy csoportja a messzi Bácskába, s elszakadt a mind a mai napig horvát etnikai területen maradt testvéreitől. A horvátság számos népcsoportból áll (Magyarországon hét, néprajzilag elkülöníthető horvát népcsoportot tartunk nyilván: sokácok, bunyevácok, katolikus bosnyákok, Dráva menti horvátok, Mura menti horvátok, gradistyei vagy nyugat-magyarországi horvátok, „rác” horvátok Dusnok és Bátya községekben), ahogy más európai nemzetek, így a magyarság is. A horvátság nemzeti integrációja során, mint más európai nemzetek, például a németek, több népcsoportból ötvöződött össze egyetlen, egységes nemzetté a modern korban. Ez egyébként érvényes a szerbekre is, bár ezt a szerb történészek általában nem ismerik el. A 19–20. századi nemzeti integrációs küzdelmet is jelentő nemzeti integrációs folyamatokban a bácskai bunyevác népcsoport – legalábbis a titói Jugoszláviában már úgy látszott – integrálódott a horvátságba. Valójában visszatért abba az etnikai közösségbe, amelyből évszázadokkal korábban elszakadt, akárcsak a moldvai csángók a magyarságtól. A 19. század végi magyar forrásokban a bunyevácság azért szerepelhet külön etnikumként, mert az említett nemzetté válási folyamat a bácskai bunyevácok esetében még csak a kezdeteknél tartott. 1913-ban a magyarországi bunyevácok lapja, a Neven is már azt írta, hogy „a bunyevácok a horvát nemzet része.” A második Jugoszlávia széthullásakor Szerbiában részben felmelegítették a 19. századi nemzeti törekvéseket, melyek legszélsőségesebb formája, hogy a horvátság több mint felét számláló katolikus, sto nyelvjárású népességet el kívánták szerbesíteni (ahogy a nagyhorvát eszme képviselői a horvátországi szerbeket nevezték ortodox horvátoknak – asszimilálásuk érdekében). Emiatt a szerbiai kísérlet, amelynek során a helyi bunyevácok (és sokácok) egy részét az 1990-es évek elején önálló népcsoportként kezdték kezelni a szerb hatóságok, nem egészen ártatlan, az egyének (csoportok) identitását tiszteletben tartani akaró szabadelvű ötlet, hanem a horvátság meggyengítését célzó akció volt, a 19–20. századi horvát nemzeti integráció visszafordításának kísérlete.
A modern technika lehetőségeit kihasználva, valamint az internetes kapcsolat- és hálózatépítés fontosságát felismerve ma este létrehoztam Dusnok község profilját a Facebook-on. Az iwiw-en már régóta lehet a községhez csatlakozni, de most nemzetközi vizekre eveztük(tem). Ha valakinek infója, fotója, videója, hozzászólnivalója van, nyugodtan tegye közzé a facebook-os csoportban. A csoport teljesen nyílt, bárki csatlakozhat. Most éppen a községi március 15-i rendezvényeket reklámozom (ki hitte volna) Gyertek, ne legyek egyedül :)
Egy öt évvel ezelőtti polgári körös ünnepség felvételét tettem fel az oldalra kedvcsinálóként. Az ünnepi beszédet Berta János, a Fidesz dusnoki szervezetének elnöke mondta. Ami biztos, hogy elég sokan voltak, és mindenki öt évvel fiatalabb. :) Az idei ünnepségnek már megvan a beszédmondója, sőt ha valaki szemfülesen járja a falut, a plakátokat is láthatja már.
.jpg)
Minden dusnoki és nem dusnoki blog olvasónak kegyelemteljes áldott húsvéti ünnepeket kívánok!
Négy nap alatt 18 tagúra bővült Dusnok község Facebook-os csoportja. Ez napi 4,5 fős átlag, eddig 5 óra 20 percenkét csatlakozott valaki, és csak itt hirdettem. Hogy még többen legyünk, szóljatok, akinek tudtok, ajánljátok a csoportot a többi dusnokiak, meg persze azoknak is, akik valamikor itt éltek, de máshová sodorta őket az élet. A polgári kör iwiw-es klubja is fejlődik, de azért még kellene egy pár ember. Hahó iwiw-esek! Terjesszétek ti is az igét! Előre is köszi mindenkinek!
A modern technika lehetőségeit kihasználva, valamint az internetes kapcsolat- és hálózatépítés fontosságát felismerve ma este létrehoztam Dusnok község profilját a Facebook-on. Az iwiw-en már régóta lehet a községhez csatlakozni, de most nemzetközi vizekre eveztük(tem). Ha valakinek infója, fotója, videója, hozzászólnivalója van, nyugodtan tegye közzé a facebook-os csoportban. A csoport teljesen nyílt, bárki csatlakozhat. Most éppen a községi március 15-i rendezvényeket reklámozom (ki hitte volna)